tokaji bor címkével jelölt bejegyzések

A magyar hordók sikere

Különböző méretű hordók különböző mértékben hatnak a benne tárolt borra. A hordó méretét az érlelés során ki is használják. A nagyméretű (ászok) hordókban a bor egységnyi mennyiségére kis fafelület jut, ezért úgynevezett mikrooxidáció megy végbe, amely lassú, egyenletes érlelést tesz lehetővé. A hordóknak nem alakult ki egységesen elfogadott mérettáblázata, a méret a megrendelőtől függ, de befolyásolja a pince kőzetének anyaga is. A nehezen vájható kőzetű pincékben, mint például Hegyalján kisebb hordók terjedtek el, míg Budafokon a kőbányászat örökségeként hatalmas termek maradtak fenn, melyek igen nagyméretű hordók befogadására is alkalmasak. A jó hordó készítésének alapfeltétele a jó alapanyag. A legkiválóbb alapanyagra a francia Vogézekben találhatunk, de igen jó minőségű a Zemplén és a Mecsek tölgyállománya is hordókészítésre. Ha a tölgy kedvezőtlen körülmények között nő, akkor lesz csak megfelelő alapanyag. Ennek eredménye, hogy a dongafának alkalmas alapanyag keresztmetszetében egy centiméteren belül 5 évgyűrű is található, szemben a mocsári tölggyel, mely csak egy évgyűrűvel rendelkezik egy centiméteren belül. A dongafát télen kell vágni, és a fa földhöz közeli részét használják fel. Dongafának a hasított, kiváló minőség esetén fűrészelt, egy-két évet szabad levegőn száradt fa alkalmas. Magyarországra a kádárszakma német közvetítéssel jutott, melyet szakszavaik is hűen tükröznek. A középkori magyar nyelvben a bor tárolására használt eszközt karikafának nevezték, a hordó szavunk a bor szállítására használt edény megnevezésére szolgált, és az 1300-as évek végétől olvashatjuk egyre gyakrabban az írásos emlékekben. A kádárok nagy számban elsősorban a borkereskedelmi központokban telepedtek le. Borkereskedelmi központnak számított Budafok és Hegyalja is. A tokaji bor népszerűségének növekedésével szükségessé vált a készítés szabályozása. Ennek egyik eleme volt, hogy a királyok borának készítésekor kötelezővé tették a gönci hordó használatát, mely meghatározott űrtartalmú (136 liter), és csak Hegyalján lehetett készíteni. Ez a hordótípus a világon mindenütt elfogadott volt, jól ismerték a tokaji bor szerelmesei.