Örök fiatalság

Pár éve jött a klónozás, azonban mára a molekuláris kutatásban a slágert nem rég jelentették be a kutatók, s ezzel egy jövőbe mutató kutatási területet kezdtek el. Két laboratórium is, mindkettő magánadományokból fedezi kutatásait, bejelentette, hogy izolálta az emberi embrió őssejtet, azt a sejtet, ami létrehozza a fejlődés során mindazon különböző típusú sejteket, amelyek felépítik testünket. Az emberiség számára ennek azért van kiemelkedően nagy fontossága, mert így megnyílik a lehetőség az előtt, hogy az orvosok képesek legyenek új sejteket előállítani, és így a későbbiekben lehessen balesetben vagy betegségben elvesztett szöveteket, szerveket is újranöveszteni.

Az embrió növekedésének kezdeti stádiumában a sejtek még nem nagyon differenciáltak, és a fejlődés során visszafordíthatatlanul ‘vállalják fel’ bizonyos sejttípus szerepét. Az újdonság az, hogy a kutatók képesek mára már ilyen emberi őssejtet azonosítani (már több állatfajnál ezelőtt is képesek voltak erre), és ebben az állapotban megtartani. A kutatók megfigyelték, hogy ezek a sejtek bizonyos körülmények között különböző szövetekké, bél, szívizom, csont, idegsejtté fejlődtek.

Continue reading

A pénztárgépek adatforgalma

Folyamatosan zajlanak az átállások az online pénztárgép-rendszerre. Sajnos még nagyon sok kereskedő azt sem tudja, hogy nem csupán a kasszákért kell százezreket fizetniük, hanem az adatszolgáltatás havidíja is több ezreket jelenthet majd. Pillanatnyilag az ábra az, hogy több tízezer boltosnak egy cég biztosítja az adatforgalmat. Continue reading

A magyar hordók sikere

Különböző méretű hordók különböző mértékben hatnak a benne tárolt borra. A hordó méretét az érlelés során ki is használják. A nagyméretű (ászok) hordókban a bor egységnyi mennyiségére kis fafelület jut, ezért úgynevezett mikrooxidáció megy végbe, amely lassú, egyenletes érlelést tesz lehetővé. A hordóknak nem alakult ki egységesen elfogadott mérettáblázata, a méret a megrendelőtől függ, de befolyásolja a pince kőzetének anyaga is. A nehezen vájható kőzetű pincékben, mint például Hegyalján kisebb hordók terjedtek el, míg Budafokon a kőbányászat örökségeként hatalmas termek maradtak fenn, melyek igen nagyméretű hordók befogadására is alkalmasak. A jó hordó készítésének alapfeltétele a jó alapanyag. A legkiválóbb alapanyagra a francia Vogézekben találhatunk, de igen jó minőségű a Zemplén és a Mecsek tölgyállománya is hordókészítésre. Ha a tölgy kedvezőtlen körülmények között nő, akkor lesz csak megfelelő alapanyag. Ennek eredménye, hogy a dongafának alkalmas alapanyag keresztmetszetében egy centiméteren belül 5 évgyűrű is található, szemben a mocsári tölggyel, mely csak egy évgyűrűvel rendelkezik egy centiméteren belül. A dongafát télen kell vágni, és a fa földhöz közeli részét használják fel. Dongafának a hasított, kiváló minőség esetén fűrészelt, egy-két évet szabad levegőn száradt fa alkalmas. Magyarországra a kádárszakma német közvetítéssel jutott, melyet szakszavaik is hűen tükröznek. A középkori magyar nyelvben a bor tárolására használt eszközt karikafának nevezték, a hordó szavunk a bor szállítására használt edény megnevezésére szolgált, és az 1300-as évek végétől olvashatjuk egyre gyakrabban az írásos emlékekben. A kádárok nagy számban elsősorban a borkereskedelmi központokban telepedtek le. Borkereskedelmi központnak számított Budafok és Hegyalja is. A tokaji bor népszerűségének növekedésével szükségessé vált a készítés szabályozása. Ennek egyik eleme volt, hogy a királyok borának készítésekor kötelezővé tették a gönci hordó használatát, mely meghatározott űrtartalmú (136 liter), és csak Hegyalján lehetett készíteni. Ez a hordótípus a világon mindenütt elfogadott volt, jól ismerték a tokaji bor szerelmesei.

Léböjt program

Fontos és nélkülözhetetlen része ennek a léböjt-kúrának a rendes és pontos program tartása, mert a szervezet követeli, ami neki jár. Még ha nem is kedveltük a céklalét, annak azért készen kellett lenni a tervezett, és már másnapra “megszokott” időre, hogy elrághassuk az ebédet, mert a csendes pihenőt oly nagyon várta a testünk, és persze az est fénypontja a zöldségleves volt, bár szánakoztunk, hogy amiből főtt, azt bizony még csak meg sem nézhettük, nem hogy megehetnénk. Eltörpült a napi beöntés amellett, hogy kívántuk a hegyet bejárni, szívesen mentünk a Káli-medence csodálatos Kőtengerébe, még ha szántuk is a hó alatt a nyíló kis ibolyákat. Magunkra vettük az összes holmit, mert nem télre készültünk, és kicsit fázósabbak is voltunk a böjttől, de jólesett a Hegyestű tetején is csodálni a geológia és az emberi munka eredményét, miközben a havas esőben bandukolva a nap is kisütött. Jó volt látni a Balatont a hegy tetejéről, és a Fekete-hegyen meglátogatni egy remetét, aki zenéjével csak erősítette az indiai kultúrában töltött 12 éve után a böjt megtisztulási folyamatát azzal az átható, “sarod”–on játszott zenével, ami belső lelki mélységünket mutatta meg, és általa megöleltük a föld minden emberét. Ahogy Jeszenszky István házából kiléptünk, a hold és a mellette fénylő csillagok köré felhőgyűrűt vont az ég, tisztelve egyéni erőfeszítéseinket. Sokszor érzem úgy: szégyellünk és talán nem is tudunk bensőnk dolgairól beszélni. Aztán egyre-másra tapasztalatainkat megosztottuk egymással, és bármilyen nehéz volt kiszakadni a munkából, a családból, annyira jólesett másként látni magunkat, másokat, a dolgokat, végiggondolni a letisztult gondolatokat. Így elsőre végigcsinálni egy egyhetes böjtöt, sokféle tapasztalatot hozott: jó volt lelassulni, lecsendesedni, elengedni a külvilágot, elfogadni, hogy pihenek, tudni pihenni, megismerni azt a testet, amiben élünk, elfogadni, hogy olyan gondolatokkal foglalkozunk, amelyekkel úgy egyébként nincs is módunk, mert ahhoz idő, és hely és nyugalom kell. Aztán ahogy megtörtük a böjtöt és hazaindultunk a népszavazásra, további tapasztalatokat szereztem. Csak éreztem, hogy tiszta orrom mint tagadja a város levegőjét, ahova visszaérkeztem. Csak furcsálltam, hogy az első almafalatok milyen tisztán adják át ízeiket az egész testemnek. És nem éreztem éhséget egész idő alatt, mert úgy élveztem a pihenést, a másféle tevékenységet, ahogyan eddig még sohasem…